FilmO Mondó

Schutzengel / Őrangyal     "Nem, még nem akarok meghalni. Ma még nem." Mit is lehet kezdeni egy olyan filmmel, aminek a trailere finoman szólva is félrevezető, a klisés és néhol nagyon hatásvadász drámai elemei miatt feleslegesen két óra felett van a játékideje, de az apa - lánya főszereplőpáros és "egy" mellékszereplő színész ragyogó játékának, a melankólikus hangulatnak, illetve az odaroggyantóan ütős akciójeleneteknek köszönhetően nem lehet igazán haragudni rá? Nos, első körben talán megpróbálom összehasonlítani néhány másik hasonló filmmel. Hirtelen két cím jut most eszembe, az első egy bizonyos Luc Besson 1994-ben vászonra került döbbenetes erejű akciódrámája, a Leon, a profi. A Jean Reno által megformált melegszívű bérgyilkos és az elárvult, dühös Mathilda (Natalie Portman azóta is legjobb alakítása) története számos hasonmást ihletett már: The Contractor Wesley Snipesszal és Lena Headeyvel, A vörös szirén Olivier Megaton rendezésében vagy ...

Közhelyek és exoskeletonok Elysium / Elysium - Zárt világ   Mindenképpen pozitív dolog, hogy a hihetetlen mennyiségű PG-13-as besorolású (tehát az erőszakot teljesen fals, vértelen és ezzel szinte már-már veszélyesen könnyed módon ábrázoló) nagyköltségvetésű akciófilm után megjelent a mozikban egy olyan látványfilm, ahol a brutalitás visszataszító, a szereplők vérrel fizetnek a sikerért vagy éppen a hibákért, illetve a káromkodás is létező, mindennapos dolog, akárcsak a való világban. Ezzel természetesen nem azt akarom kifejezni, hogy erőszakpárti lennék, inkább csak úgy vélem, jobb, ha érzékeltetik a nézővel bizonyos dolgok súlyát. Remélem, az Elysium ezzel új trendet teremt, de ezek után csak magasabb lesz a színvonal forgatókönyv szempontjából.

B -filmekből sosem elég! The Colony / A kolónia Jég-, hulla- és sablonhegyek, egydimenziós karakterek és a vártnál jobb technikai megvalósítás: ez a The Colony.  A klausztrofób rohangászós horrorok agyonhasznált sztorieleméből összetákolt forgatókönyve igazi kliségyűjteményként szolgál, azonban a hangulata miatt egy punnyadós, kánikulai vasárnap délutánon bőven el tudja szórakoztatni az embert. Ráadásul még jól is néz ki: az operatőr és a rendező korrekt munkát végzett, a hangulatteremtés remekül működik, a számítógépes effektek pedig a kategóriához képes nagyon is rendben vannak. A színészekkel sem volt különösebb gond, bár Bill Paxton és Laurence Fishburne csak húzónévként szolgált, nem igazán volt számukra kihívás mélységgel nem rendelkező karaktereik életre keltése.

B aromi jó móka néha a lacsony költségvetésű, dvd-re gyártott akciófilmeket nézni. Általában ugyan időpazarlás ezeket bambulni, azonban egy fárasztó nap után, amikor már az ember képtelen használni az agyát és csak egy kis zsibbadásra vágyik, akár még jól is tud rajtuk szórakozni. De akkor is jól jönnek, amikor szimplán csak egy kis bűnös élvezetre vágyunk. Ebben a cikkben néhány frissebb, némi potenciállal rendelkező darabról (egy-egy lecsúszott színész, ismerős név vagy korrektebb alapötlet miatt) írok, folyamatosan frissítve a listát. The Package / A csomag Dolph Lundgren és Steve Austin újra egy filmben a Feláldozhatók után! Szerencsére a két fickó keménykedik is eleget, ami miatt lényegében már megéri megnézni ezt a darabot. Azonban sokat nem szabad tőle várni, hiszen a kategória nem túl magas színvonalából nem éppen kiemelkedő alkotásról van szó, ráadásul a fő csavar nagyon sok facepalmot váltana ki az Enterprise fedélzetén .

A cyberpunk egy jó dolog, amit mellesleg mostanában sikerült erő teljese n túladagolnom . Eredetileg egy iro dalmi műfaj volt, amely nek antihősei a jövő t ú lzott technológiai fejlettségtől elkor cso sult társadal mának világában tev ékenyked n ek , az irányzat azonban idővel megfertőzött más méd iumokat is. Szeren csére. A stílus egyik alapját William Gibson 1984-ben megjelent Neur omán c című regénye jelenti . Ebben Case, a huszas évei elején járó , kirúgott és képességeitől megfosztott konzol cowboy (azaz profi cracker) egy , számára új élet reményét hozó megbíz atásá nak eseményeit követ hetjük nyomo n.   G ibson meglehetősen merész volt, amikor a főszereplő karakterét írta: Case ugyanis egy drogfüggő, morális fertőben döglődő öngyilkosjel ölt antihős, akivel tulajdonképpen csak azért lehet szimpatizálni, mert a körny ezete még nála is rosszabb. Árnyalt , jól kido lgozott figura ő, akár csak a regény másik fontos szereplője, Molly, az ut cai szam uráj, aki speci...

Drágán add a kézfejed! Piszkos melók / The Liability Bár a csak dvd-re kiadott, kisköltségvetésű filmek színvonala a legtöbb esetben hagy némi kívánnivalót maga után, időnként az ember belefuthat kis türelmet igénylő, de teljesen elfogadható minőségű, korrekt darabokba is. Ilyen film a The Liability is.  E zen alkotás egyetlen húzóneve Tim Roth, aki a színészi pályafutása során ugyan számos remek darabban játszott, mint pl. két Tarantino filmben, vagy Tom Stoppard sajátos Shakespeare értelmezésében, mégis ritkán látható manapság remekművekben.

Párterápia nyomozóknak? Common Law / Haláli zsaruk Június 12-től az AXN műsorán (21:00) A Haláli zsaruk egy érdekes nyomozós sorozat, mivel az epizódok ügyei meglehetősen középszerűek, azonban van egy adaléka az egésznek, ami miatt képtelen vagyok elfogulatlanul nyilatkozni róla: a karakterek. Travis (Michael Ealy) egy laza, nagydumás csajozógép, aki sosem csalódik megérzéseiben, Wes (Warren Cole) pedig egy pedáns, mindent gondosan analizáló, a válásán túllépni képtelen exügyvéd. Mivel két meglehetősen ellentétes beállítottságú figuráról van szó, teljesen érthető, hogy vannak köztük ellentétek. Azonban viszályuk egészen addig fajult, míg Wes fegyvert nem rántott Travisre… emiatt parancsnokuk pedig nem felfüggesztéssel reagált, hanem azzal, hogy párterápiára küldte őket.

Nosztalgia vagy logika? Nosztalgia! Időzsaru / Timecop 1994-hez hasonló év nem lesz még a filmtörténelemben. Hogy miért? Lássuk csak! A remény rabjai. Forrest Gump. A holló. Leon, a profi. Shop-Stop. Exotica. Az oroszlánykirály. Ponyvaregény. Ed Wood. Maverick. Fist of Legend. Ace Ventura. Féktelenül. Két tűz között. Végveszélyben. Ráad ásul a közönség még néhány egészen korrekt, hangulatos, nagyobbacska költségvetésű B-filmmel is gazdagodott, mint például a Menekülés Absolonból című darabbal vagy éppen e kritika tárgyával, az Időzsaruval.