Kritika: Piszkos melók / The Liability

Drágán add a kézfejed!

Piszkos melók / The Liability

Bár a csak dvd-re kiadott, kisköltségvetésű filmek színvonala a legtöbb esetben hagy némi kívánnivalót maga után, időnként az ember belefuthat kis türelmet igénylő, de teljesen elfogadható minőségű, korrekt darabokba is. Ilyen film a The Liability is. 

Ezen alkotás egyetlen húzóneve Tim Roth, aki a színészi pályafutása során ugyan számos remek darabban játszott, mint pl. két Tarantino filmben, vagy Tom Stoppard sajátos Shakespeare értelmezésében, mégis ritkán látható manapság remekművekben.

Szerencsére jelen esetben nem csak a nevét tette a filmhez egy jó kis fizetésért, hiszen sem alakítására, sem szerepének jelentőségére nem lehet panaszunk. A karakterében nem volt sok eredetiség, hiszen a kiégett, lelkiismeretessé vált, de még mindig vérprofi bérgyilkost számtalanszor vászonra álmodták már a filmtörténelem során, azonban Roth jó munkát végzett. Bele lehetne kötni, hogy unottan vagy laposan játszott, azonban ez így kellett is a figurához, hogy a halkszavú, okos, de magabiztosságát elvesztett alakot hitelessé, emberivé tegye.

Azonban nem ő a főszereplő, hanem Jack O’Connell, akinek a karaktere… egy idióta. Nem, nem a színészi játékkal volt baj, a srác inkább még javított is a figurán, de a film végéig irtó nehéz nem rühellni Adamet. Egy mélység nélküli, lázadó, életét túlságosan is élvező hülyegyerek ő, aki ráadásul még a józan eszét sem képes a legtöbbször használni… azonban amikor igazán eldurvulnak az események, akkor szerencsére jelentős karakterfejlődésen megy keresztül.

A film sztorija a karakterekhez hasonlóan nem tartogat igazi meglepetéseket, gyakorlatilag csak klisépakolgatás az egész. Azonban a jobbik fajtából: egy nyugdíjba készülő profi bérgyilkos és a mellé beosztott fiatal srác munkavégzés közben elkövet egy hibát, ami miatt egy ártatlannak tűnő, huszonéves lány szemtanúja lesz ügyködésüknek. A lány elmenekül, a gyilkosoknak pedig el kell kapniuk… azonban az üldözőkből üldözöttek lesznek, amikor kiderül, hogy a szemtanú bizony elég komoly motivációval rendelkezik. A Talulah Riley által játszott lány karaktere szerintem a film egyik legjobbja: ugyan teljes mértékig két dimenziós figuráról van szó, van benne egyfajta rejtélyesség, ami érdekessé teszi, illetve a színésznő is jó munkát végzett a megformálásakor. A főszereplő fiú nevelőapját játszó Peter Mullan nevét is érdemes megjegyezni, alakítása remek volt.

Ami igazán probléma lehet a nézők számára a filmmel kapcsolatban, az nem is az eredetiség hiánya, hanem a játékidő első kétharmadára jellemző lassú tempó és a feszültség gyakori hiánya. Szerencsére az utolsó harmad eseménydúsabb és a klisék ellenére is akadnak izgalmas jelenetek az alkotásban, azonban egyáltalán nem nevezhető akciófilmnek.

  

Meg kell említenem azt is, hogy akad pár logikai hiba is a darabban, úgyhogy azoknak ajánlanám, akik egy ilyen kisebb alkotás elé jóindulattal tudnak leülni, illetve képesek tolerálni a lassabb tempót és az eredetiség hiányát. Tudom, ez így kicsit sok negatívumnak tűnik, azonban a rövid játékidő, a korrekt színészi játék és a jó operatőri munka/vágás/rendezés miatt ajánlom a megtekintését, főleg a végkifejlet miatt, ami… egyszerűen jó lett, na.