Behálózva kritika

Bealudva

Behálózva / Closed Circuit

Steven Knight forgatókönyvíróként már számos maradandó alkotáson dolgozott, mint például a Gyönyörű mocsokságok, az Amazing Grace vagy pedig az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek David Cronenberg rendezésében.

Nos, a Behálózva nem egy ilyen maradandó alkotás...

Minden filmben vannak logikai bukkanók és ügyetlenebb megoldások. Emberek vagyunk, szokásunk hibázni; szerintem ez egy bizonyos szintig elfogadható dolog. Azonban egy terrorizmussal és összeesküvésekkel foglalkozó thrillerben a főszereplőkre vadászó kormányügynökséget teljesen inkompetens, óvodai szünetekben összeverődött akciócsoportokhoz hasonlóan effektív "szervezetnek" ábrázolni eléggé problémás, mivel a műfaj egyik fő jellemzőjének, a feszültségnek ez nem tesz jót. Nagyon nem.

De előbb a pozitívumok! Az operatőrnek mindenféleképpen jár a dicséret, a kékesen acélos, hideg képek remekül megalapozzák a film hangulatát. Ciaran Hinds és Jim Broadbent is remekül hozták vékonyka karaktereiket. Ráadásul a játékidő is ideális lett volna. Ééés... kifogytam.

A forgatókönyv egyik legfontosabb problémája a karakterekben rejlett, ugyanis borzasztóan kidolgozatlanok voltak. A sztori szerint két ügyvéd azt a feladatot kapja, hogy képviseljenek egy nemzetközi terroristát, aki egy londoni bombatámadás kitervelője volt. Az Eric Bana által alakított Martin Rose-ról ugyan megtudunk néhány apróságot, de ezektől még nem lesz egy túlzottan mély figura. A Rebecca Hall által alakított másik fő karakter hátterét viszont szinte egyáltalán nem ismerjük meg. Az sem segít a helyzeten, hogy volt szerető létükre nem igazán érződik, hogy túl sok kémia lenne közöttük. Ráadásul sem a védencük, sem az ellenfeleik, sem a segítőik között nincs egy kidolgozottabb jellem. Ciaran Hinds és Jim Broadbent szerencsére próbálják menteni a menthetőt (főleg Broadbent remekel az ördögi főállamügyész szerepében).

A másik probléma a fordulatokkal van, illetve a rendezéssel. Irtó klisés az egész film, ráadásul durvábbnál durvább feszültségoldó logikai hibáktól roskadozik az egész forgatókönyv. Ha ehhez hozzávesszük a nyugodt, hideg, nem éppen pörgős tempót és a kimért stílust, meg is kapjuk azt, amit más néven dögunalomnak hívunk. Egy százhúsz ember halálát okozó terrortámadás tanúit csak egy vagy két ember őrzi? A rosszfiúk éppen az áldozataik fojtogatása közben tartanak nagymonológot? Pont azelőtt teszi fel a fejhallgatót a főszereplő, mielőtt meghallaná a telefonját? SEMMI GOND! A befejezés ugyan jobb lett volna az átlagnál, de borzasztó érdektelen módon sikerült megvalósítani.

Minden hibája ellenére mégis inkább azt mondanám a filmre, hogy gyönge középszer. A két főszereplőt, illetve a két jelentősebb mellékszereplőt, még ha nem is éppen életük alakítását nyújtják, jó nézni, illetve az operatőr is remek munkát végzett. A forgatókönyvért viszont nagyon nagy kár, hiszen hibái, kliséi egyszerűen megölik az izgalmat.