Kritika: A Kaptár - Resident Evil
Resident Evil: Kezdődik!
Resident Evil - A Kaptár"I could kiss you, you bitch."
Tíz éve már annak, hogy útjára indult ez a játékadaptáció-széria, az első keménycsajos-kékszűrős franchiseként (a másik az Underworld). Mára már sajnos félsoros alibisztorira épülő, gyatrán megvalósított henteléssel feltuningolt, unalmas zenére rendezett másfél órás videoklipekké fajultak az új részek, a kezdetekben viszont ez egyáltalán nem így volt. Igaz, már az első rész sem kínált túl magas színvonalat, azonban hangulatával és B-filmes bájával kompenzálta hibáit, így pedig egy igen szórakoztató darab lett belőle.
Azt meg kell említenem, hogy nem játszottam a játékokkal, ezért nincs bennem előítélet a filmmel szemben, amiért a sztorija nem követi a forrásét. Igen, itt még volt sztori: egyáltalán nem eredeti, nem is túl összetett, azonban jó alapot jelentett egy izgalmas akcióhorrornak és még egy kis rejtélyt is sikerült belevinni a motivációkkal való kavarással.
A technikai színvonal kapcsán vannak problémák a filmmel, azonban hangulatát tekintve remekül sikerült. A rideg, kékesszürkés, fémes színeket tökéletesen eltalálta az operatőr, Marco Beltrami és Marilyn Manson pedig remek zenét hozott össze (odalent). A CGI minősége borzasztó volt, persze a harmincmilliós költségvetés mellett ez még megbocsájtható dolog, viszont a zombikra még gyúrhattak volna a maszkmesterek, mert elég bénára sikeredtek.
A színészek közül senkinek sem volt megterhelő a feladata, mivel karaktereik eléggé kétdimenziósak voltak. Vagyis... inkább úgy érdemes mondani, hogy itt még legalább kétdimenziósak voltak.
Milla Jovovich elég jól nézett ki, ráadásul még némi érzelmet is kellett produkálnia. A harmadik Hollóból ismerős Eric Mabius nem kapott túl látványos szerepet: szimpatikusnak kellett lennie és kész. A többiek is rendben voltak. Akit igazából érdemes kiemelni, az Michelle Rodriguez: karakterében nem volt egy hajszálnyi eredetiség sem, azonban a hölgy badass alakításának köszönhetően emlékezetes maradt. Az Alice és Rain közti egyik utolsó mondat pedig zseniális poén ("I could kiss you, you bitch.").
Ami miatt személy szerint nincs különösebb bajom ezzel a résszel, hogy a néhol felbukkanó gagyisága ellenére a hangulata telitalálat, és vannak nagyon is emlékezetes pillanatai: a hatásvadász, de aránylag hatásos kezdés, Alice fejberúgja a kutyát, a lézeres jelenet, illetve a hátborzongatóra sikeredett Red Queen legjellemzőbb sorai:
"You are all going to die down here." / "I've been a bad, bad girl."
Egyébként az ötödik részben érdekes módon rengeteg mindent újra elővettek: egy újabb Kaptár, mint helyszín, a színészek vagy a Red Queen, azonban ezekkel sem igazán tudtak javítani a franchise hanyatló színvonalán. Talán kár, talán nem.
Most pedig dúdoljuk együtt, hogy...




Megjegyzések
Megjegyzés küldése