A Kaptár 2.: Apokalipszis kritika

Resident Evil: Apukalipszis.

Resident Evil: Apocalypse / A Kaptár 2 : Apokalipszis 

"Killing me won't put things right."
"No... but it's a start."

...és itt kezdődtek a bajok a szériával.
A nem kiemelkedően tehetséges, de pár korrekt rendezést maga mögött tudó Paul W.S. Anderson a második részre átadta helyét Alexander Wittnek, akinek a filmográfiájában számos színvonalas darab szerepel... csak éppen nem rendezőként dolgozott rajtuk. Mivel Alice ebben az epizódban jóval nagyobb balhéba csöppen, mint előzőleg, talán nem ártott volna egy biztosabb direktori kéz.

Persze az új részek minimalista kaotizmusával nem vethető össze ez a film (igen, mert ez még mindig film), de van egy nagyon súlyos hibája: hiába pörög és hiába van benne rengeteg akciójelenet, majdnem mindegyikre ráhúzható egy nem éppen hízelgő jelző.

 

De előbb a pozitívumokról! A gyerekmentő sztori akármekkora klisé, legalább három sornál hosszabb volt, nameg apucival némi pozitív emberi motiváció is belekavarodott az eszetlen hentelésbe. Aztán az operatőri munka: tulajdonképpen egészen vállalható lett a játékidő nagy részében. A fémes hatású kék szűrő mellett az éjszakai város egész hangulatos, a sötétség pedig a nem túl magas költségvetésből adódó problémákat is jótékonyan eltakarta a néző éber tekintete elől. 


A CGI némileg fejlődött: az első epizód főmonsztái immáron egy fokkal vállalhatóbban néznek ki, bár a helikopter robbanása a befejezés környékén még mindig elég gyatrán nézett ki. A hangulatot fokozta Jeff Danna nem túl kiemelkedő, de a film alatt működő zenéje. 

A színészek is rendben voltak, továbbra sem volt senki számára különösebben megterhelő munka a karakterek megformálása. Oded Fehr szimpatikus volt a szerepében, bár nem igazán kapott teret, akárcsak a (szerintem) pokolian alulértékelt Thomas Kretschmann főgonosz figuraként. Milla Jovovich továbbra is jól nézett ki, bár némileg haloványnak tűnt az überbrutáleyecandy Sienna Guillory mellett. (Jobboldalt imádható.)

Jó, nyilván a logikának ellentmondó dolog, hogy a hölgy egy zombitámadás közepén ilyen lenge ruhában irtja a dögöket, de férfiszívemnek bizony egyetlen rossz szava nem volt ez ellen.

Szóval a rossz... Mint mondtam, nagyon sok akciójelenet van a filmben. Ez általában jó dolog, de itt MINDEGYIKBEN legalább egy (de inkább több...) iszonyat gagyi momentum felbukkan: egy pocsék hatású beállítás, egy rossz vágás, egy idióta, fizikának ellentmondó, vagy éppen csak szimplán nagyon gáz apróság. Illúzióromboló.
Aztán a Nemezis... atyaúristen, hát az valami iszonyat gyatrán nézett ki! Teljesen komolyanvehetetlen, hörgőmorgó hústoronyszerűség: csak éppen műanyagból. A mozgása is olyan kecses volt, mint egy jóllakott T34-es tanknak.
Végül pedig a legnagyobb baklövés: a temetős jelenet... Semmi értelme nem volt. Igaz, utaltak vele pár klasszikus alkotásra, de attól még katasztrofálisan felesleges és ótvarmód béna volt.


Kár érte. Ha ezt a minden jelenetben felbukkanó gagyiságot száműzték volna belőle, egészen jó kis darab lehetett volna. Persze a veszettül dögös Jill Valentine nagyot dob rajta és végülis bűnös élvezetként még mindig működik (nem olyan büntető értelemben, mint a negyedik vagy az ötödik rész, de attól még az), viszont ez még sajnos nem elég ahhoz, hogy a "középszerű"-nél jobb jelzőt kaphasson.