A Kaptár 3.: Teljes pusztulás kritika

A Kaptár: Kreatív pusztulat.

Resident Evil: Extinction / A Kaptár 3 - Teljes Pusztulás

"I am the future."
"No. You're just... another asshole."

A Resident Evil széria harmadik részénél Alexander Wittet Russell Mulcahy váltotta a rendezői székben. Míg Witt kezdőnek számított, Mulcahy már régen profi volt: karrierje nem kisebb filmmel, mint a Hegylakóval indult be igazán annak idején. Utána azonban néhány jobb alkotást leszámítva tévéfilmeken dolgozott, vagy a B/Zs-kategóriába gyártotta a szemetet. Ez a film a jobb munkái közé tartozik.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ez a darab jó. Inkább csak lehetett volna jó, egy kis mértéktartással. De erről majd lentebb, előbb jöjjenek a pozitívumok.

Az, hogy Mad Max-jellegű posztapokaliptikus környezetbe helyezték a zombihenteldét, egészen jó ötletnek bizonyult. Persze semmi eredetiség nem volt benne, de a lassan unalmassá váló fémesszürke, kék szűrős helyszíneket felváltotta a sivatag, némi frissességet és egy másabb, érdekesebb hangulatot hozva a sorozatba. Ez a poros, szutykos, lepusztult világ nagyon jól el lett találva, köszönhetően a remek operatőri munkának.

A filmnek az a része, amíg a Jill Valentine karaktere helyett beugró Claire Redfield (akit a húdedögös Ali Larter alakít) a képben van, tök jó lett. De tényleg. 

Nuku kreativitásra, viszont jól bejáratott klisékre épülő történet, sivataggal feldobott hangulat, minimális bénázással levezényelt, élvezhető, dinamikus, jól megrendezett akciójelenetek, némi nyomorultság, reménytelenség, majdnemkarakterek korrekt színészek előadásában, illetve Iain Glen főgonoszának szarkavaró tervezgetése: ez mind elég lett volna. Ráadásul még emlékezetes momentumok is akadtak benne, ráadásul biopunkból is több szorult bele, mint az eddigi részekbe.

... aztán kicsivel egy órával a kezdés után a néző arcába robban a gagyi. Igaz, Carlos (Oded Fehr) még kap egy tulajdonképpen zseniálisnak nevezhető jelenetet, de a végén már nincs bocsánat. 

Szóval amikor felbukkant a nyomokban Iain Glenre emlékeztető főmonszta, majdnem felsírtam. Olyan döbbenetesen szánalmasan és komolyanvehetetlenül nézett ki, hogy arra már jelzőket sem találok, ráadásul még a szövegétől is a falat kapartam. De azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül. Pedig még jól is indult a jelenet! Felbukkant a Vörös királynő jófej kistesója, illetve a klón... de neeem, el kellett rontani. Katasztrófa. Az a pár perc majdnem teljesen kinyírta a filmet, szerencsére Alice mentette a menthetőt és egy kellemes beszólással zárta le a dolgokat, hogy aztán a színvonal a befejezésre helyreálljon.

 Egy kis moneyshot, mellesleg a film legjobb momentuma

Az elbénázott végső csörte ellenére azonban mégis azt mondom, hogy Russell Mulcahynek kellett volna tovább vinni a szériát, nem az időközben teljesen amatőrré változott Paul W.S. Andersonnak. Akkor legalább nem büntetőjelleggel készülnének az új részek.