Kritika: Looper - A jövő gyilkosa

Looper - Valami más

 Looper/Looper - A jövő gyilkosa

 
"Time travel has not yet been invented. But thirty years from now, it will have been. "

Aki nem ismerte Rian Johnson nevét, mielőtt találkozott volna a Looper trailerével, arra gondolhatott, hogy egy high-concept akciósci-fit fog látni, amelyben a nagyon furcsára maszkírozott Joseph Gordon-Levitt rohangászik majd az öregebb változatát játszó Bruce Willis után két órán keresztül, miközben néha feltűnik Emily Blunt is, aki most furcsa módon nem tűnik eyecandynek. A film ennél szerencsére egy "kicsit" többet ad.

Annak idején ez a fiatal rendező már bebizonyította, hogy képes eszméletlen műfaji katyvaszból kihozni egy zseniális filmet. Ez volt a 2005-ös, szintén Gordon-Levitt főszereplésével készült Brick, amelyben fantasztikus érzékkel ötvözte az amerikai tinifilmek miliőjét a klasszikus film-noirok sötét, lemondó történeteivel.

A műfaji káosz a Looperre is igaz, ugyanis nem csak sci-fi, thriller, vagy akciófilm (vagy western!), hanem leginkább dráma. Dráma, mert  emberi sorsokról szól, nem egyről, vagy kettőről, hanem ennél sokkal, de sokkal többről, azonban nem a szokásos világmegmentős kliséket felhasználva.

Ez a film legalább olyan kegyetlen és lehangoló, mint annak idején a Brick volt: a környezet disztópikus és hiába kapunk egyszerre két adagot is Bruce Willisből, egyikőjükkel sem lehet szimpatizálni. Hiába indul neki két p90-nel a hóna alatt kiirtani egy komplett maffiát az öreg Joe, ha a bűnei miatt már nem akarsz szurkolni neki. Ráadásul az alkotás legártatlanabb szereplője képes a leggonoszabb, legbrutálisabb tetteket végrehajtani. A film vége sem ad megváltás senki részére, azonban mentőövként felbukkan némi emberség olyasvalakiben, akinél erre már nem számítanál... De talán még ez sem elég egy szebb holnaphoz. Éppen ezért merész, eredeti alkotás a Looper.

A történet teljes egészében kimaradt az előzetesekből, de szerintem ez nem is baj, ugyanis így legalább meglepi a nézőt a film. Annyit mondanék róla, hogy teljesen mást kapsz, mint amit vártál: eszeveszett pörgés helyett sok-sok gondolatot, kérdést, de nem úgy, hogy két akció közt vetik oda a mondanivalót. (A film nagy része egyébként egy farmon játszódik.)

Bruce Willis természetesen hozza a kötelezőt, a fiatalkori énjét játszó Gordon-Levitt pedig bizonyítja, hogy még nagyon durva mennyiségű smink alatt sem esik nehezére lepipálni generációjának legtöbb férfiszínészét. Jeff Daniels érdekes választás volt a maffiafőnök szerepére, de jól helytállt, ráadásul még némi humort is szolgáltatott a nézőknek. Viszont Emily Blunt és Pierce Gagnon nyújtotta a legjobb teljesítményt: előbbi minimális sminkkel, az átlagos eyecandy hülyeségeket teljesen félredobva, természetes szépségében tündökölve hozott  érzékenységet, emberséget és reményt a szabályokat felrúgó, kegyetlen filmbe, utóbbi pedig néha aranyos volt, de leginkább pokolian félelmetes... úgy, hogy a legtöbb hatásvadász eszközt így is elkerülték az alkotók.

Annyira sokat akart adni Johnson ebben a két órában, hogy egy kicsit nehezen emészthető film lett belőle, ráadásul nem is ezt vártam (ahogy szerintem a nézők nagy része sem). Ez azonban egyáltalán nem baj, hiszen az időutazásból származó bakik egy mondattal történő lerendezése ellenére ("You don't wanna talk about time travel." - Hehe.) rendkívül okos, többrétegű, súlyos kérdéseket feszegető film a Looper, ami ráadásul még pokolian stílusosra is sikerült, nagyrészt a remek operatőri munkának köszönhetően.

Egy második megtekintés jól jönne.