Kritika: Hófehér és a vadász

Hófehér és a Thor(beta)

Hófehér és a vadász / Snow White and the Huntsman

"We must ride like thundering waves under the tattered battle flag of my father. We have rested long enough. Frost to fire and fire to frost. Iron will melt. But it will writhe inside of itself! All these years all I've known is darkness. But I have never seen a brighter light than when my eyes just opened. And I know that light burns in all of you! Those embers must turn to flame. Iron into sword! I will become your weapon!" - Hö?!

Komolyan, mindig meg tud lepni Hollywood. Adott egy nagyon ígéretes dark fantasy megközelítése egy mindenki által ismert történetnek, egy meglehetősen erős színészgárda és egy tehetséges, kezdő rendező. Erre mi lesz belőle? Középszar.

A trailer miatt persze sokan felszisszentek, mivel Kristen Stewartot választani a címszerepre Charlize Theron ellenében igen rossz ötletnek tűnt. Azonban én éreztem némi potenciált ebben a dologban, hiszen Stewartot nem a bűnrossz Alkonyat-széria, hanem a tökéletes Kalandpark alapján szoktam megítélni. Ha valaha filmet rendeznék, a zűrös, nehézsorsú, komplex személyiséggel rendelkező fiatal nő szerepére biztos őt kérném fel. Charlize Theron tökéletes választásnak tűnt a szerepre, mivel egyrészt gyönyörű, másrészt megvan benne a szükséges színészi kvalitás is, amivel egy ilyen karaktert emlékezetessé lehet tenni. Aztán ott voltak a törpék, akiket igen neves színészek alakítottak, illetve Chris Hemsworth, aki a Thorban pozitív meglepetésként szolgált. A rendkívül igényesnek tűnő látványvilág is növelte elvárásaimat.

Nagyon vártam, azonban nagyot csalódtam benne. Pedig tényleg próbáltam pozitívan hozzáállni, de egyszerűen nem lehetett. A látvány tényleg remek lett, de a forgatókönyv egyszerűen vállalhatatlan volt. Csodálom, hogy végül nem a producerek vécéjében kötött ki, újrahasznosítva, gurigára tekerve. Ha megragadtak volna egy teljesen szürke biztonsági játék szintjén, még az sem lett volna baj, de a végeredmény sokkal rosszabb lett annál.

A szkript egyrészt ostoba logikai hibáktól rogyadozott, másrészt nem adott elég teret a karaktereket életre keltő színészeknek és a dialógusok is szörnyűek voltak.

Ezeken a hibákon a jónevű aktorok sem tudtak javítani. Hófehér karaktere totálisan mellément, Stewart teljességgel hiteltelen volt. Tíz évnyi várbörtön és egy szenvedéssel teli, hosszú utazás után, semmiféle képzés nélkül kardot és páncélt ragad, hogy egy agymállasztóan buta lelkesítő beszéd után sereget vezessen a gonosz varázslónő és serege ellen? Csak néztem ki a fejemből, hogy ez most komoly?

Ennél a résznél nem ártott volna, ha az írók merítenek egy kicsit a Gyűrűk urából, vagy Mel Gibson Rettenthetetlenjéből. Vagyis, az előbbiből visszaköszönt ugyan néhány elem, de sajnos csak gyenge utánzat szintjén. Például ha már elcsennek pár dolgot ebből a zseniális forrásból, akkor már miért nem Gimli alapján mintázták meg a törpéket? Egyik pillanatban idegesítő humorforrásként szolgálnak, természetesen lapos és érdektelen dialógusokkal, majd egyikőjük hősi halála után… már nem is emlékszem, mit csináltak. Ja, igen, egy hatalmas logikai baki keretében visszaevickéltek a történetbe. Persze, a színészek próbálták menteni a menthetőt, a Teiresziász miniatűr változataként feltűnő Bob Hoskinsnek néhol majdnem sikerült is (tulajdonképpen az ő karaktere működött igazán csak a filmben).

Eleve, ha már azt akarják elhitetni a nézővel, hogy Hófehér valami angyali tisztaságú lény, aki magát az életet szimbolizálja, akkor talán nem ártott volna, ha úgy is választanak főszereplőt, illetve hatalmát nem csupán néhány gyönge dialógussal, egy CGI szarvassal és egy erőtlen feltámadás-jelenettel jelzik. Lehet, hogy egy tiszta, de magában kétkedő, gyönge, majd a film végére hitét meglelő karakter megírása lett volna a cél, de ezt úgy kellett volna megoldani, hogy nem csak vázlatosan papírra vetik a dolgokat, hanem rendesen kidolgozzák a személyiségét. Nameg a karakter viszonylagos törékenységének megőrzése sem ártott volna, William Wallace üzemmód helyett. Akkor bizony Stewarttal sem lett volna gond. De harcos hercegnőként, aki motivációs beszédeket harsog és a sereg élén lovagol, borzasztó volt (Xena mennyivel jobb volt annak idején, nem igaz?) Ráadásul az a végső harc is… Ha már élet kontra halál, némi kreativitást elvártam volna.

Chris Hemsworth most is szimpatikus volt, de abszolút semmi teret nem kapott. A karaktere motivációja megfelelő lett volna, de jelenetei, szövegei gyengék és erőtlenek voltak. Azonban még mindig jobb volt, mint a herceg, akinek gyakorlatilag semmiféle funkciója nem volt azon kívül, hogy a már addig is nagyszámú logikai hibák számát bővítse a csapatszellemrontó akcióival, illetve bosszantson karizmától mentes megjelenésével. Hemsworth, mint herceg? Jöhet. A vadászt meg játszhatta volna mondjuk Jason Statham (ne röhögjetek!).

A boszorkány bátyja, egyben jobbkeze a röhejesen rosszul játszó színész és a még csak poénosnak sem nevezhető frizurája miatt nem kellett volna.

Végül pedig Charlize Theron… Nos, még benne is csalódtam. Egyáltalán nem éreztem, hogy olyan döbbenetesen gyönyörű lenne, ráadásul még hihetetlenül rosszul is játszott.

Viszont nincs szívem teljes mértékig elásni ezt a filmet, ugyanis vizuális szempontból remekül sikerült. Rupert Sanders rendezése remek stílusérzékről árulkodott, illetve az operatőr és a vágó is jó munkát végzett. Külön dicséret jár a készítőknek a tündék kertjéért, a színpompás megvalósításért és időnként eredeti ötletekért. Így legalább nem volt minden ízében rossz film.

  

Vigaszul szóljon a stáblista alatt futó szám, amelyet – a filmmel ellentétben – nem tudok rossz szóval illetni.