Spartacus: vége a 2. évadnak [by sorozatjunkie]

 [A ciket írta: CyClotroniC-Sorozatjunkie]
Hamar elrepült a két hónapja kezdődött Spartacus második/harmadik szezonja, ami a nem csak brutális, de brutálisan jól sikerült finálé ellenére is felemás élményeket szállított, és még talán a legvérmesebb tízpertizezős rajongók is egyetérthetnek abban, hogy valami kopott az előző két évad varázsából, ha a szezon teljes hosszát nézzük.

Azt azért gyorsan le is szögezném, hogy jól szórakoztam végig, és az is világos, hogy pont most időztünk el annál az átmeneti történetszakasznál, amikor a gladiátorok militarizálódása zajlott, így kicsit meg kellett erőszakolni a történetet néhol, hogy A pontból a B-be juthassunk. Szükségszerű volt, de érzésem szerint lehetett volna egy kicsit érdekesebb is az utazás, mert főleg a finálé ismeretében, nagyon úgy látszik, hogy mindent egy lapra tettek fel, a többi csak építkezés volt a részükről.
Ettől függetlenül a szezonnak így is kijár a 7/10 pont, de ebben nagy szerepe van a 9/10-es finálénak is, amiről értelemszerűen csak a tovább mögött írnék spoilerekkel, mert mindenképpen az eddigi legnagyobb fordulópontjához érkezett a történet.

Jó, ha rögtön egy vallomással indítok, akkor talán helyére kerülnek a további bekezdések is, a Spartacus:Blood & Sand első pár része anno nagyon-nagyon nem tetszett. Egyszerűen hiányoltam belőle a történetet, amit az egymás ellen áskálódó rómaiak hoztak be idővel, ami nagyon kellett az összképhez, hiszen bármennyire is rajong valaki a lassítva lerepülő fejekért és végtagokért, CGI vérorgiából nem lehet sorozatot építeni önmagában. Nem baj, hogy van, csak kell egy intrika-lánc is, amire felfűzzük az akció-gyöngyöket.

Spartacusért, Crixusért, Gannicusért és a többiekért persze sokan izgulnak, hiszen ők a történet pozitív hősei, de mióta nincsen már arénás erőfitogtatás, azóta ők is jóval megértőbbek lettek egymással, vagy ha gondjuk is akad, akkor egy jófajta verekedéssel és tivornyázással könnyen helyrehozható az egész, legalábbis az utolsó előtti részből ezt tanultuk.
Az akció tehát többnyire kimerülne abban, hogy a csőcselék Róma ellen vonul, de az ilyen tömegcsatáknak sosem lesz olyan drámai hangulata, mint amikor karakterek csapnak össze egymással. Ezt érezték meg szerintem okosan az írók is, mikor Ashuron keresztül megkaptuk a benga vadállatokat, élükön a kútban nevelt egyiptomi terminátorral, akihez legalább köthető egy arc, így komolyabb fenyegetésnek és legyőzendő ellenségnek érzi őt a néző, mint egy római légiót, ezt pedig innentől különösen jól kell tudni majd kezelniük.

Azért viszont igen nagy kár lenne, ha a sorozat belesüppedne egy szezonvégi boss-fightba, lemorzsolgatva a gladiátorokból is egy-két nagyobb nevet az út során, így kellenek nekünk az Ashur, Lucretia és Ilithyia szintű gennyládák, akiket vagy nagyon lehet kedvelni, vagy élvezet őket utálni, de így vagy úgy, szurkolni lehet mellettük vagy ellenük.
Persze a következő szezontól leengedik majd Crassust és az ifjú Caesart is a játszótérre, mégis úgy éreztem végig, hogy kell ennek a sorozatnak egy olyan főellenség, akiről nem igen szóltak a történelemkönyvek, és a történet legeleje óta velünk van, hogy szabadabban lehessen mozgatni. Na az írók ezt nem így gondolták, így elbúcsúzhattunk Glabertől, Lucretiától, Ilithyiától és Ashurtól is, ezzel gyakorlatilag nem csak porig égették, de fel is sózták teljesen a római szálat, amit eddig építgettek, végérvényesen is végezve Capuával.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lehetett előre látni a sorsukat, sőt még Lucretia és Ilithyia történetén is érződött, hogy milyen párhuzam felé tartanak az események, de ekkora tavaszi nagytakarításra azért nem számítottam, még akkor sem, hogy ha tudni lehetett előre, hogy egyszer a személyes bosszút is ugyanúgy kinövi a történet, mint a kisvárosi gladiátorosdit, és hát mikor tenné ezt, ha nem a Vengeance évadban.

A gond inkább az, hogy a szezon egésze megszenvedte azt, hogy labdaszedőt játszott csak a fináléhoz. A gladiátorok táborában mindig is volt valami tanácstalanság és vihari előtti csend érzés, ráadásul sokszor éreztem azt, hogy közel azonossá csiszolták őket. A négy fal között ücsörögve sopánkodtak a fegyverhiányon, de szerezni nem szereznének, mert fosztogatni bűn, ellenben az aréna alá temetni egy fél várost az utolsó halaskofáig az teljesen rendben van.
A legtöbb színt még mindig Gannicus szállította, talán Agront lehetne még említeni mellette, de Crixus teljesen ellágyult, Oenoumaus pedig funkciótlanul bolyongott az egész évad során, ami kicsit előre is vetítette, hogy ő lesz az első komolyabb áldozat a felkelők oldaláról. Nem mondom, hogy logikátlan vagy a karakterükhöz méltatlan volt, amit csináltak, hiszen a történet többé-kevésbé indokolta az egész folyamatot, mégis úgy érzem, hogy illett volna velük kezdeni valamit, ami így a finálé után simán pótolható lesz a következő szezonban, bár egy kisebb időugrás sokat segítene a dolgokon.

A legtöbb baj az első három résszel és Naevia felkutatásával volt, mert ezek különösen laposra sikerültek, ráadásul elég kellemetlenre is abból a szempontból, hogy vonultak nagy bőszen a bizonytalan után, 30-40-50-akárhány embert veszítve az úton, hogy visszaszerezzék a sorozat legidegesítőbb figuráját. Pozitívumként pedig a 4. epizódot lehetne felhozni, ahol a régi-új Batiatus villában játszadoztak egymással a rómaiak, aminek már tudjuk jól, hogy mi lett a vége, mégis remekül bemutatta, hogy intrikával gyorsabban repül az idő, mint a lassított vérfröccsenésekkel.
Az új karaktereket egytől egyig ki is szórták, így Varinius, Seppius és Seppia sem hagyott túl nagy nyomot a történeten, sőt eléggé érezhető volt végig, hogy csak eszközökként lettek bevezetve, hogy Glaber elállatiasodását és megrögzöttségét tovább fokozzák. Glaber karakterének tett talán a legjobbat ez az évad, aki egy vaskalapos és merev katonából igazi megszállott őrültté vedlett át, megadva Spartacusnak azt a fináléban, ami eddig igazán éltette.

A brutálisan tisztogató szezonzáró után senki se maradt nekünk a rómaiak oldaláról, és azt csak az idő mondja meg, hogy ez a kétségtelenül merész húzás mennyire bizonyult bölcsnek az írók részéről, és képesek lesznek-e majd nulláról felépíteni Spartacusék újabb ellenfeleit. Az biztos, hogy Crassus-ék oldaláról jóval több rációt és politikai játékot várok majd, elvégre nekik a rabszolgalázadás nem több egy arctalan nyűgnél és megoldandó problémánál egyelőre, bár könnyen el lehetne adni felemelkedést jelentő létrafokként is.
A történet tehát fordulóponthoz érkezett, kitárul majd előttünk Róma és Itália is, ami a látványt illetően is nagy feladat elé állítja majd a CGI csapatot, de a legfontosabb változás talán mégis az lesz, hogy innentől gladiátorok helyett lázadókat követhetnek majd a rajongók.
Bár 6 nagyobb karaktertől kellett búcsút vennünk, de maradtak még pozitív hősök szép számmal a következő szezonra, akikért izgulhattok, és mint azt a finálé is bizonyította, kell is…............

*****************************************************************
Zárásnak pedig egy kép hogy ne felejtsük ki is az igazi  SPARTACUS.:(

Andy Whitfield (17 July 1972 - 11 September 2011)

TELJES CIKK :
[2012. 03. 31. 14:20 - [2012. 03. 31. 14:20 - Írta: CyClotroniC,Sorozatjunkie]